Időd lejárt! Indulnod kell! Isten vezessen utadon Ezüsthajú Álomjáró!
- In memoriam Kóbor János
Menj hát Álomjáró…indulnod kell…vár rád a Végtelen… Isten mindenséges szemében a kozmoszszínű galaktikus vándorút…amire most ráléptél… a létből… a titokzatosságba…
Indulj… az emberszemekből nyíló fekete űrben Jelek vezetnek majd el oda téged, ahol nem fáj többé semmi… ahol nincsenek léleklopó szörnyek és
Sátánarcú gyilkos tolvajok…
Csak a Csend van, a fenséges kozmikus csend… amit csak az hallhat, aki Istent mert énekelni az őrültek órájában is a Bolondok Bolygóján…
Borzong az emlékezés… koromszagú valóság rajzol meg egy történetet, egy legendát rólad…Jaj, annyira szép ez a legenda…csak még fájnak a gyásztól véres sebek…
És megdöbbentő, a Nemzet Könnycseppévé lettél Testvér, mert ha egy akármilyen államfő halt volna meg, vagy ölték volna meg, a magyarok nem gyászolnák így, egyetlen hatalmas könnycseppé, magyar halotti misévé olvadó fájdalommal, nemzeti gyásszal, ahogy „gyászolják most a magyarok Kóbort”…Most látszik meg ki voltál valójában…Most mikor már nem vagy…
Ha Isten nem hagy el minket és túléljük és legyőzzük ezt a covidnáci terrort, Mecky tudd, te leszel a szabadság és az emberi tartás emléke és mártírja…
És az Igazság mindig kiderül, az olyan! Főleg ha milliók tudják az igazat! És ígérem, teszek róla én is erőmhöz és adottságaimhoz mérten, hogy tudják ezt az igazat és ne feledjék…
Tudom, hagyjuk most már elmenni a lelked, nyugodjon az Égi Vándor, el kell engedni… Isten veled testvér! Köszönünk mindent, az álmokat, a lelkünk ébresztését, a perceinkbe belenövő dalokat… Köszönjük, hogy voltál nekünk… és igaziból VAGY…sőt LESZEL…mert amit te adtál ennek a nemzetnek, azt egy halállal, egy aljas, sátáni propagandával sem lehet eltakarni…
Én is köszönök mindent, köszönöm, hogy megtanítottál „álmotjárni”, hogy segítettél ezzé válnom, akivé felnőttem, hogy akkor régen behangoltad lelkemben azt a húrt, ami segített, hogy átrepüljek tűztengereken, füstös lángvirágokat tűzzek nevetve hajamba, hogy a hajnali óceánoktól se féljek… értsem a farkasok dalát… mindent köszönök….
Bocsásd meg, hogy nem tudtalak, nem tudtunk megvédeni… valamiért ez volt a Sorsod… nem értjük, félünk is tőle, és fáj most, annyira fáj, amit látunk… de a Lelked és a szép örökség , amit hátrahagytál nekünk,hiszem, új erőt adhat!
Nagyon szeretlek „ezüsthajú álomjáró”és köszönöm neked azokat az egykori kincseket, melyek révén az idepottyant kis lepkelárvából Fekete Pillangó vállhatott…
Megpróbálok erős maradni most is, pedig nagyon fáj és félek is ettől a történettől…
Itt maradsz a dalokban, az emlékekben, a harcunkban… válj egyé az Égbolttal, a gammapolisi messzeséggel, a legendákat suttogó Balaton vizével… mert a test elhamvad… a por múlttá válik… de a Lélek ezernyi szikraként millió magyar lelkében ott marad…nagyon sokáig még…
Isten veled Ezüsthajú Álomjáró… és ott ahova érkezel, szólj a mi Istenünknek, segítse meg, szabadítsa meg magyar népünket is a Sátán seregeitől…
Jó utat Égi Vándor! Isten vezessen a valóságból a szépséges Sohatöbbébe…
Mária
