A szovjet időkben, 1988-ban minket arról tájékoztattak, hogy a maszk nem biztosít egyedülálló védelmet. A maszk csak valamilyen szinten biztosít védelmet, például megvéd a portól, a koromtól, stb. Leginkább a maszk higiénikus tulajdonsága jellemezhető. A fertőzéstől nem védi meg sem a beteg, sem az egészséges embert.
Előadóink, professzoraink még akkor tájékoztattak minket, amikor beléptünk az egyetemre. Például műtétkor a sebészek azért viselnek maszkot, hogy a szájukból ne kerüljön nyál a védtelen, frissen felvágott sebbe, vagyis a szájon keresztül ne kerüljön a sebbe semmi olyan, ami fertőzést okozhat. De most, amikor azt tapasztaljuk, hogy a maszk viselésére köteleznek minket, még csak nem is javasolják, hanem kényszerítenek, ekkor már én is pszichiáterként kezdek gondolkodni.
Mi állhat emögött? Miért csinálják?
A maszk viselése valami szociokulturális fenomén. Kezdjük megszokni, hogy az emberek arcát maszk takarja. Mindenütt maszk és maszk. Nem látjuk az emberek arcát, de már a saját arcunkat sem vesszük észre, ami az embereket lelki betegséghez vezeti.
A maszkviselettől semmilyen előny nem származik. Ezt nem én mondom, hanem a szakértők, azok az emberek, akik szakmailag egészségvédelemmel, járványügyi betegségekkel foglalkoznak.
Tehát, mit jelent a maszk? Ebben a formában a maszk egy eszköz az emberiség irányításához, eszköz az emberek manipulálásához. Az emberi tudat irányítására szolgál, valamint az emberek tudatának és akaratának manipulálására.
Soha nem gondolkodtak el azon, hogy az iszlám nőknek miért kell parandzsát viselniük (mohamedán nők fátyla)? Miért szükséges eltakarni az arcukat? Azért, mert a nőktől engedelmességet várnak el, amit birodalmi szinten ki is hirdettek. Ha a nő az arcán fátylat visel, akkor engedelmes lesz. Amikor az arcát fátyol takarja és ő sem látja saját arcát és mások sem, ekkor elfojtott a szabadsága, a határozott képességei és így válik engedelmessé. Most pedig mindnyájunkra erőltetik a parandzsa viseletet.
A dolog lényege, hogy mindnyájunkat engedelmessé akarnak tenni. Azért, hogy mindnyájan engedelmeskedjünk valamilyen lépéseire azoknak, akik erőltetik a maszkviseletet.
De vajon milyen lépésekre?
Arra, hogy mindnyájan engedelmesen oltassuk magunkat.
Hiszen, ha most kialakítanak vagy létrehoznak egy olyan rendszert, ami a koronavírus fertőzés és fertőződést illetően a félelemkeltést foglalja magában, akkor könnyen megvalósíthatók a terveik, vagyis az erőszakos kényszerítés (önkény). Azonban az erőszakos kényszer egy terrorcselekményű aktust foglal magában. Ez egyenesen a félelem erőszakos kényszerítése. Az ember nem sokáig képes félelemben élni. Mindenképpen meg akar szabadulni ettől a félelemtől. A félelem ráakaszkodik. Így aztán halálfélelemben él, és elhiszi, hogy a maszk valamitől megvédi.
Amikor az ember eljut odáig, hogy kimerül a félelemben és már nem bír félelemben élni, akkor valaki felajánlja neki a segítségét, vagyis a vakcinát, az oltást. Gyerünk és oltassa be magát mindenki, és ezt követően levehetjük a maszkot. Lásd, ezért hozzák ezeket az intézkedéseket. Nem tudom, hogy mi áll az oltások mögött azonkívül, hogy valaki ezen busásan meggazdagszik. Nem ismerjük a javasolt oltások összetételét, de már most látjuk és tapasztalható, hogy minket természetellenesen, célirányosan, fokozatosan felkészítenek erre a tömeges intézkedésre, vagyis az oltásra.
Ahogy a szentatyák mondják: „az ember megszokások alapján cselekszik”. Az ember azonos cselekvéseket egymást követően többször is megismétel, és így szokik hozzá. Ezt követően képtelen lesz a megszokások nélkül tovább élni. Így aztán a maszkviselet is hozzátartozik majd a mindennapjaihoz és szokásává válik, vagyis egy új tárgy, a maszkviselet függőjévé.
Olyan félelemben élő páciensekkel találkozom, akik arról panaszkodnak, hogy rettegnek a fertőzéstől, ami áthatja egész lényüket. Az emberek elvesztették lábuk alól a talajt, de még a másnapba vetett hitüket is. Félnek ez élettől.
Bocsássanak meg, de akkor ez egy olyan valóságos cselekmény, kényszerítés a maszkviselésre, ami terrorcselekményt foglal magában. A koronavírus miatt az általam céltudatosan megismert szakemberek azt vallják, hogy ezek végrehajtása törvényellenes.
Az Orosz Federáció alkotmányának minimum 11 cikkelyét áthágja, ami az erőszakos maszkviseletet ösztönzését is magában foglalja. Amikor már az orvosok is látják, tapasztalják, hogy a maszkviselés az emberek egészségét kockáztatja és károsítja, allergiás megbetegedéseket okoz, káros a szív-és érrendszeri betegeknek. Továbbá káros hatást gyakorol az immunrendszerre is. A gyerekeknél a maszkviselet akár hirtelen halált is okozhat, erre egyszerűen gyakorlati bizonyíték áll rendelkezésre.
Így aztán a maszkviselet kényszerítése egyszerűen bűntett elkövetése, egy nemzet ellen irányuló merénylet elkövetését foglalja magában.
Ebben a történésben engem legjobban az háborított fel, hogy erre a félelemre nyitottak a keresztények. Azok a keresztények, akik meghatározásuk szerint nem félnek a haláltól. A keresztények, akik a feltámadás örömében, a halhatatlanság hitében élnek. „Jézus halottaiból feltámadt, legyőzte a halállal a halált, a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a keresztények semmivel nem különböznek a pogányoktól és a hitetlenektől. Az egyházi szervezet sem tesz mást, mint hogy az állami szükségletet kielégítő felügyeletet gyakorol. Ez a szervezet is felszólít és kötelez minden keresztényt a maszkviselésre, és félelemmel megfertőzött halálra ítél. Bocsássanak meg, de akkor mi, keresztények, mivel különbözünk a pogányoktól vagy a bálványimádóktól? SEMMIVEL!
Mi pontosan annyira félünk a haláltól, mintha számunkra legfőbb lenne ez a földi élet, amelyhez ragaszkodnunk kell bármilyen körülmények között, foggal és körömmel. Mintha soha nem kellene meghalni. De hiszen egyszer mindnyájan meghalunk! Kényszerrel belénk rögzítik a halálfélelmet, és megsemmisítik bennünk az emberi értéket, még csak nem is a keresztény értéket, hanem az emberi értéket.
Az emberek valami állati ösztönösséggel rettegnek a haláltól. Egymás ellenségévé válnak valamilyen ismertetőjel szerint, vagyis a maszkviselet kapcsán: viseled, vagy sem. Tapasztalhatjuk, hogy milyen konfliktusokba ütközhetnek, akik nem viselnek maszkot, és fedetlen arccal jelennek meg valahol. Úgy viselkednek velük, mint egy bűnözővel, mint egy szabálysértővel, akit feltétlenül pénzbírsággal vagy más büntetéssel kell sújtani.
Erre vonatkozóan két példa jut eszembe: Svédország és Fehéroroszország.
Ismert előttünk, hogy ebben a két országban nem vezették be a járvány kapcsán az óvintézkedéseket, és számukra nem okozott olyan kárt, mint ahol bevezették. Mivel semmilyen járványügyi intézkedéseket nem vezettek be a nevezett két ország területén, így náluk semmilyen katasztrófa nem tapasztalható. Náluk épp olyan megbetegedések vannak, mint általában mindig is voltak influenza járvány idején, amelyekre semmilyen drámai jelentés nem következett. Ők csodálatosan élnek, nem omlott össze a gazdaságuk, nem félnek a megfertőződéstől, attól a borzalomtól, a terrortól, amely a félelmet kelti a társadalomban. A társadalmuk megmenekült.
Ilyen országnak kellett volna lennie az én hazámnak, Oroszországnak is. Az én hazámban kellett volna egy olyan szellemi és nemzeti vezető, akinek lett volna bátorsága visszautasítani és NEM-el válaszolni az óvintézkedésekre. Nyíltan felvállalni és elutasítani a félelmet, mert mi nem félünk ettől a betegségtől és nem tartjuk végzetesen veszélyesnek. Tudósaink bebizonyították, hogy a vírustól történő megbetegedések nem haladják meg az influenzás megbetegedések számát. Amennyiben a kórházak telítettek és emberek elhaláloznak, az nem a vírustól történik, hanem valamilyen más betegségek okozhatják.
Igazodjunk el, hisz nekünk vannak szakképzett szolgálóink, akiknek a dolga kideríteni, miért halnak meg közismert papok, egészségügyi dolgozók? Az ezzel a vírussal való megbetegedések mintha célirányosan történnének. De így meghajolni a mi nagy országunknak és az orosz pravoszláv egyháznak, amely a valóság hordozója és az egész világnak a feltámadt Megváltóról hirdeti az örök életet, amelynek nincs vége?! Így rettegni a vírustól?! Ez egyszerűen szégyen és gyalázatos!
Szégyellem magamat a hazám és az egyház miatt!
(Szilaj Csikó fordítás, Mezei Rozi)
