1977-ben az ENSZ-közgyűlés hivatalos ünneppé tette a nők jogai és nemzetközi béke napját. Az ünnep története azonban a jóval korábbi időkbe nyúlik vissza.
1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nőnappá. Magyarországon 1913 óta ünnepelhetjük a Nemzetközi Nőnapot március 8-án. Az ünnep március nyolcadikára kerülése megemlékezés a textilmunkásnők 1857-es lázadására. Ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő egyenlő bérért, rövidebb munkaidőért sztrájkolt.
1911-ben már Ausztriában, Dániában, Svájcban és Németországban is megünnepelték a Nemzetközi Nőnapot. Ekkoriban a fő kérdés a nők választójoga volt, a tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett. A politikai tartalmát, mondanivalóját egyre inkább elvesztette ez az ünnep, apró ajándékokkal, virággal kedveskedtek inkább a nőknek. Az 1980-as évektől a nőszervezetek felvonulásokkal igyekeznek felhívni a figyelmet a nők egyenlőtlen helyzetére, kiszolgáltatottságára, védtelenségére.
A jogegyenlőség létezik, ám ez nem jelent egyben esélyegyenlőséget is. Az Európai Bizottság 2006-os magyarországi felmérése szerint 11% eltérés van a nők és a férfiak fizetése között, és nagyobb a munkanélküliség a nők körében. Az Egyesült Államokban már 1963 óta törvény létezik arról, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár a férfiaknak és a nőknek, de ez a gyakorlatban nem valósul meg. A bérkülönbség az Európai Unióban is létezik. Annak ellenére, hogy egy 1975-ös irányelv ezt nem teszi lehetővé.
A civil szervezetek a nőnap alkalmából igyekeznek felhívni a figyelmet arra is, hogy mennyire elterjedt a nők elleni erőszak: családon belüli erőszak, munkahelyi zaklatás, prostitúció, melyek ellen a jog sem jelent kellő védelmet.
