Alapképzés kezdő virológusoknak – Amit a média és a politika tudományként tár elénk, az a tudománynak egy igen megnyirbált, gazdasági érdekek szerint módosított és elferdített változata.

Ha már mindenki ért a virológiához, álljon itt egy kis ismertető. Ennek az írásnak a célja az, hogy a vírusokról és azok terjedéséről, mutálódásáról alapinformációt nyújtson, nem szakemberek számára.

Ugyanis ha ismerjük a virológia alapjait, akkor mindjárt számos kérdést feltehetünk a jelenlegi járvánnyal kapcsolatban. Ahogy mondani szoktam, a valóság gyakran a fordítottja annak, amit a gazdasági érdekek által vezérelt szakemberek bemutatnak, láthatóvá tesznek.

Amit a média és a politika tudományként tár elénk, az a tudománynak egy igen megnyirbált, gazdasági érdekek szerint módosított és elferdített változata. Azaz pszeudotudomány. A pszeudotudományt azok ismételgetik, akik egyrészt nem értenek hozzá, és elfogadják azt, amit kapnak, vagy azok a szakemberek, akik nem értenek a saját szakmájukhoz, legyenek akár orvosok, akár virológusok, és végül azok, akiket lefizettek (magyarán a keresetük függ attól, hogy milyen verziót népszerűsítenek). Célom egy közérthető, nem érthetetlenül-tudományos ismertető, laikusok számára, épp ezért igyekeztem elkerülni minden mélyebb információt. Eltekintek ebben a cikkben a kórokozó elméletről írottaktól, és a szellemi oldaltól, is, csupán azért, hogy az igazi tudomány egy parányi szeletét megismertessem.

Kezdjük azzal, amit sokat hangoztatnak: miért nem bízhatunk meg a jelen oltásban, ha annyi más oltás bevált, és gyakorlatilag eltüntetett bizonyos betegségeket. Hogy ezt megértsük, képzeletben két csoportra kell osztanunk a vírusokat, egyrészt komplexitásuk, másrészt terjedésük alapján.

A vírusok másolatokat készítenek önmagukról, így terjednek, de ezek a másolatok soha nem tökéletesek, minden másolatkor mutáció keletkezik. Bizonyos vírusok, mint a himlő, a kanyaró vagy a gyermekbénulás, komplex szerkezetek, amelyek nagyon könnyen elromolnak, és képtelenné vállnak a behatolásra, ezért a mutáció igen ritka.

Ugyanis, lévén komplexek, és a sejtbe is nehezebben jutnak be, minden egyes mutáció azt kockáztatja, hogy nem tud többé megfertőzni. Minél komplexebb egy vírus, és annak behatolási módja a sejtbe, annál kevésbé mutálódik. Illetve, a legtöbb mutációja “elromlik”, és már nem tud fertőzni, így egyszerűen eltűnik. Épp ezért, mert a mutációk általában életképtelenek – vagy mondjuk működésképtelennek, mert a vírus nem élő szervezet – az immunitás ami ezekre a vírusokra kialakul, hosszú távú, sok esetben életfogytiglan.

Más vírusok, mint a legtöbb légúti vírus, egyszerűbb szerkezetek, a sejtbe való bejutásuk is egyszerűbb, ezért ezek elviselnek több mutációt anélkül, hogy elromolnának. Így a légúti vírusok akár félévente mutálódnak, ezért az ilyen vírusokkal szemben az immunitás fél – egy évig tart csupán. Az RNS légúti vírusok közül, amilyenek a Koronavírusok is, ezek a mutációk olyan gyorsan halmozódnak fel, hogy gyors genetikai sodródás következik be, amely folyamatosan új törzseket hoz létre.

Az első dolog, amit tudnunk kell, a fentiek ismeretében, hogy védőoltásoknak csak olyan vírusok esetében van értelme, amelyek kevésbé mutálódnak, és így akár életfogytiglan immunitás alakulhat ki. Mivel bizonyos vírusok, mint a gyermekbénulás, vagy a kanyaró, csak minimális szinten mutálódnak, ezért ezekből nem fejlődik ki olyan új törzs, amire már nem lenne használható a megszerzett immunitás. Aki immunitást kapott a himlő, a kanyaró vagy a gyermekbénulás ellen, néhány évtizeden át teljes védelmet élvezhet. De a gyorsan mutáló légúti vírusok, köztük a Koronavírusok oly gyorsan mutálódnak, hogy néhány hónapon belül kellően eltérnek az eredeti formájuktól ahhoz, hogy a korábban megszerzett immunitás csak részleges védelmet nyújtson. A gyors mutációnak köszönhetően az ember soha nem kapja el kétszer ugyanazt az influenzát, csak egy következő mutációját. A kereszt-reaktív immunitás az, ami bizonyos szintű védelmet nyújt ezekkel az újabb törzsekkel szemben.

Egy másik szempont, ami az oltások létjogosultságának kérdésében közrejátszik, az az, hogy egy bizonyos vírus csak emberben található-e meg, vagy szabadon közlekedik, terjed, állatok és emberek között. Ha egy vírust teljesen ki szeretnénk irtani, eltüntetni, akkor azt csak olyan vírussal tehetjük meg, amely csak embereket használnak gazdaszervezetnek. Rengeteg tanulmány készült arról, hogy a jelenlegi Koronavírus vidáman ugrál át állatról emberre és fordítva. Ezért, amíg ezt a bolygót megosszuk más állatokkal, igen csalóka azt hinni bárkinek is, hogy ezek a Korona vírusok eltüntethetők, kiirthatók.

Több mint 200 légúti vírus létezik, amelyek megfázást okoznak és amelyek közül sok szabadon kering az emberek és állatok között. Örökké velünk lesznek, akár tetszik, akár nem. A nyájimmunitás elképzelése, épp ezért, az ilyen vírusoknál eleve nonszensz. Tételezzük fel, hogy sikerül olyan védőoltást kifejleszteni, ami száz százalék védelmet nyújt, és ezzel sikerül mind a nyolc milliárd embert beoltani. Ez esetben is két probléma fog jelentkezni: amire mind a 8 milliárd embert beoltják, a vírus nagyon sokat mutálódik, és eközben az állatok terjesztik tovább, még több mutációt létrehozva. Amire az utolsó ember megkapná az oltást, addigra már nagyon sok embernél az oltás egyszerűen hatástalanná válna. Ugyanakkor az állatról emberre visszaterjedő vírus már merőben eltérne attól, amire oltottak. Egy ilyen utópikus elképzelés csak úgy működhetne, ha a Koronavírus csak emberben létezne, és nem mutálódna.

A jelenlegi Koronavírus oltásokat nem úgy tervezték, hogy teljes immunitást biztosítsanak. Ez csupán egy szer, amelynek célja, hogy megtanítsa az immunrendszert védekezni a tüskefehérjék ellen, ezáltal késztetve az immunrendszert, hogy csökkentse a fertőzés súlyosságát, felkészülve a valódi vírussal való elkerülhetetlen jövőbeli találkozásra. Ezek az oltások soha nem voltak képesek megakadályozni a fertőzést, sem a terjedést. Ezeket csupán arra tervezték, hogy csökkentsék annak esélyét, hogy kórházba kerüljenek vagy meghaljanak a fertőzöttek. Mára már bizonyított tény, hogy a beoltott emberek is elkaphatják és terjeszthetik a vírust (ezt szivárgó oltóanyag jelenségnek nevezzük). Ez alapján hamar rájöhetünk arra, hogy az oltatlan populáció korlátozása egyáltalán nem tudományos mozzanat.

A témát azonban egy másik aspektusból is meg kell közelítenünk. Az evolúció alapszabálya, hogy a vírusoknak az olyan gazdaszervezetek hasznosak, amelyek őket jól terjesztik. Egy közösségbe járó, élénk gazda hasznosabb a vírus számára, mint egy beteg, ágyhoz kötött. A mozgékony, közössége járó ember biztosítja a vírus terjedését, fennmaradását. Épp ezért létezik egy evolúciós nyomás, amely a vírusokat arra készteti, hogy idővel kevésbé veszélyesek legyenek. A vírusok evolúciós zsákutcává válhatnak, ha megölik, vagy mozgásképtelenné teszik gazdáikat.

Ez az evolúciós szabály fontosabb, mint elsőre tűnik. Ugyanis ha a vírus terjedését nem akadályozzuk meg különféle korlátozásokkal és távolságtartással, akkor azok törvényszerűen megszelídülnek. Az egészségesek között keringő mutációk értelemszerűen a legkevésbé veszélyes mutációk, mivel nem betegítették meg eléggé a gazdáikat ahhoz, hogy ágyba kényszerítsék őket. Ha viszont a vírus terjedését megakadályozzuk az egészséges populációban, akkor olyan helyzet alakul ki, amelyben a veszélyesebb mutációk kerülnek túlsúlyba, amelyek az ágyhoz kötött, egyéb alapbetegséggel rendelkezők körében fejlődnek ki.

Így végső soron a lezárások és a távolságtartás a VESZÉLYESEBB VARIÁNSOK KIALAKULÁSÁT segíti elő.

A következő aspektus, amit szem előtt kell tartanunk, az szintén az evolúciós nyomásnak tudható be. A vírusok, ahhoz, hogy a tömeges oltások ellenére fennmaradjanak, szükségszerűen radikálisabb mutációkon kell átessenek, hogy az oltással előállított immunreakciót el tudják kerülni. Az állatok oltásánál ismert tény, hogy az olyan oltások, amelyek nem akadályozzék meg a vírus terjedését (szivárgó oltások), az úgynevezett Marek effektust idézik elő. Ez messze nem elméleti probléma. Van egy nagyon világos példa a baromfitenyésztésből, amikor egy szivárgó oltás arra késztette a vírust, hogy az oltatlan csirkékre nézve rendkívül halálos legyen. Ez egy szivárgó oltással kezdődött, amelyet a herpeszvírus elleni küzdelem érdekében állítottak elő az iparosított, nagy sűrűségű baromfiólak részére. A beoltott csirkék védettek voltak a súlyos következményektől, de ennek ellenére továbbra is elkapták és terjesztették a vírust, így az evolúciós nyomás egy kettős nyomvonalú változat kialakulásához vezetett, amely ennek a herpesz vírusnak a domináns törzsévé vált. Továbbra is terjed a beoltott csirkék között anélkül, hogy elpusztítaná őket, de a be nem oltott madarak akár 80%-át vagy annál is többet elpusztítja, ha megfertőződnek.

És nézzünk meg még egy aspektust: ha egy oltás antitesteket állít elő, de nem elég erős ahhoz, hogy a vírust elpusztítsa, a vírus átveheti az ellenanyag-sejtet és gazdaszervezetként használhatja, a saját javára. Ezt antitest-függő fokozódásnak (ADE) hívják. Így az ellenanyag sejtek a vírus akaratlan gazdájává válnak, ezáltal inkább felgyorsítja, mint megállítja a fertőzést.

Az ember minden évben találkozik különböző légúti vírusokkal, közük Koronavírusokkal is. Ezek a találkozások biztosítják azt, hogy az immunrendszer mindig kapjon egy frissítést, ami megvédi a különböző mutációktól. Bár soha nem lesz száz százalékban immunis a következő mutációra, mégis védve lesz a súlyos következményektől. Minél gyakoribbak ezek a “frissítések”, annál erősebb a kereszt-reaktív immunitás. Azt, hogy a jelen új Koronavírusra is van az embernek kereszt-reaktív immunitása, mi sem bizonyítja jobban, mint a Diamond Princess hajó esete, ahol, bár a vírus szabadon keringhetett egy elzárt közösségben, ennek ellenére a halálozási arány 0,025% körül maradt (ez egy rossz influenzaszezon nagyságrendje, és egyáltalán nem hasonlít az 1918-as spanyolnátha halálozási arányához, amely 2% és 10% között volt).

Gyakorlatilag két súlyos problémával kell szembenéznünk a jelenlegi járvány kezelését illetően. Az egyik probléma, amiről már írtam, az, hogy a lezárások az erősebb mutánsok kialakulásának kedveznek, és ahelyett, hogy engednék a vírust megenyhülni, erősítik.

A másik probléma, hogy a légúti vírusok gyors mutációja miatt félévente szükség lesz egy emlékeztető oltásra.

Gyakorlatilag oltásfüggővé válik az ember.

Az oltott emberekben egyre erősebb vírusok fejlődnek ki, amelyeket azok továbbadhatnak, így ha nem állunk meg időben, kialakulhat az Marek effektus, és igazzá válik az a mondás, hogy “oltatsz vagy meghalsz”, legalábbis a gyengébb immunrendszerrel rendelkező emberek körében. De tévedés azt hinni, hogy ettől a jelenségtől az oltottak védve vannak. Az oltás által generált immunitás rövid idejű, akár pár hónap alatt teljesen elnémulhat, és az oltott épp úgy ki lesz téve a veszélynek, mint az oltatlan. Ezért viszont pontosan azok az emberek lesznek felelősek, akik az oltás felvételével segítenek az erősebb mutánsok kialakításában.

Amíg egyfelől az oltottak teljes függőségbe kerülnek a félévente beadandó oltásoktól, olyan mutánsokat tenyésztenek ki, amelyek egyre veszélyesebbek embertársaikra nézve. Persze ez kedvező a gyógyszeripar számára, hisz megvalósíthatja az előfizetésen alapuló üzleti modelljét, amelyben nem betegség esetén vásárolsz tőle gyógyszert, hanem egész életedre megveszed a félévente adandó oltásokat.

E rövid ismertető által világossá válhat, hogy mennyire nem reális az oltatlanokat hibáztatni a vírus terjedésében és a betegségek kialakulásában. Láthatjuk, hogy egyik politikai intézkedés sem arra hivatott, hogy a Koronavírus járványt megállítsa. A szakemberek valószínűleg jó virológusok, és az itt leírtakkal ők is tisztában vannak, ennek ellenére, és ezen tényektől eltekintve, belementek a gyógyszeripar játszmájába. Tényként kell elfogadnunk azt, hogy ez az új Koronavírus nem irtható ki, nem tüntethető el. Néhány szakember abban reménykedik, hogy a jelen járvány megszelídül, és nem lesz veszélyesebb az influenzánál, de látnunk kell azt is, hogy ezt a megszelídülést akadályozzuk most a korlátozó intézkedésekkel és oltásokkal.

És ezen leírtakat egészítsük ki gondolatban azokkal az információkkal, amit a kórokozó elméletről írtam, a politikai egyoldalúságról szóló cikkel, illetve Garjajevről írottakkal. Ezen információk birtokában tovább lehet gondolni a jelen járványtörténetet.

Már csak azért, hogy világossá váljon, a világ és a tudomány nem olyan lapos és semmitmondó, mint amilyennek bemutatják.

(Cikkem megírásához Julius Ruechel írását hívtam segítségül, illetve annak magyar fordítását. Köszönet a fáradhatatlan munkájukért.)

A cikk szerzője:  János-Széll István