A háztól, melyben most lakom, pár percre van egy kis parkocska. Közvetlenül a bolt mellett, pár pad, kis üde zöldövezet, ahol sokan le-leülnek pihenni kissé, vásárlásból, kutyasétáltatásból jövet. Van, amikor én is leülök itt s figyelem az embereket, a szemtelen galambokat, a környék kedvenc fél-kóbor cicáját… van, amikor különböző csoportok, nadisok, buddhisták ülnek ki itt a fűre s meditálnak… és persze olyan is van, hogy hajléktalanok, guberáló csapatok is le-le telepednek ide, megvitatni a napi eseményeket, a kukahíradókat…
Pár napja két rongyoska kis cigánykölyök ült a szembe levő padra. Magyarul beszéltek, innen sejtem valamelyik érmelléki magyar falu cigánysoráról járnak be kukabányászatra. A sétányon két divatosan öltözött kislány ment, egyikük lazán kinyitotta a hellókittis pink tatyóját s kivette az uzsonnáját belőle, amit szó nélkül bevágott a kukába… aztán tovább mentek. Az egyik rajkó azonnal felpattant s kihalászta a csomagot. A padon bontogatni is kezdték.
– Nízzed már te, kidobta a hamburgert!.. -álmélkodott az egyik kis szutykos, s kettétörve a kukába landolt ételt annak felét a másik rajkónak adta.
– A csokit is kidobta! – álmélkodott a másik- Te, ez valami gazdag ember gyereke lehet, ha kidobja a hamburgert is és a csokit is.
– Hát jó lenne olyan gazdag lenni, hogy csak úgy kidobod a hamburgert, te! – nevetett a kis rajkó.
– Szeretnék olyan gazdag lenni.
– Én is. De hallod, én akkor sem dobnám ki a hamburgert, amit nem ennék meg, megennéd te vagy a Dádé…
– Én se dobnám ki, de lehet ezek mind gazdagok…a tesvíre, a nagyapja mindenki…
– A gazdagok ilyenek! – jelentette ki a kis szurtos határozottan – Én láttam, hogy tiszta jó vagány ruhát is kidobnak a szemétbe.
– Majd eccer olyan gazdag leszek, hogy kidobom én is a hamburgert! – fantáziált a másik.
– Én is olyan gazdag leszek majd! – tódította társa.
– De aztán majd azt hiszem, én csak kiveszem a kukábúl hamburgert oszt megeszem. Kár érte, ha gazdag vagy is kár érte…
– Én is kiveszem…
Ettek. A hellókittis kislány már nem is látszott az utca végén, gondolom azt sem tudta, ő annyira gazdag gyerek, aki lazán kidobhatja a csokit, a hamburgert…
Ilyen ez a világ, ez a modern, globalizált vadon, ahol egyesek éheznek, mások pazarolnak, mióta megbomlott a világ Teremtett Rendje, egyensúlya…
Ahogy nő a káosz, úgy nő a pazarlás, a hulladék, a kár… és ezzel együtt az éhezés…
Adatok villantak át az agyamon, ahogy néztem a két kukából uzsonnázó cigánygyereket. Eszembe jutott az is, hogy abból a sok pénzből, amit a modern életmód miatt elhízott, azaz felhizlalt tömegek különféle fogyasztószerekre, fittneszes csodákra, egyéb marhaságokra költenek el ma a világon, el lehetne tartani sok százezer éhezőt, akiknek napi egy marék rizs vagy főtt köles az adagjuk…
Megbomlott a világ rendje, írva vagyon a Jelenések Könyvében is…káosz, éhezés, a sátáni vírusháború, betegségek, háborúk… és mindennek meg kell történnie, hogy mégis eljöjjön az új megváltás…
Felmentem s nekifogtam borsót fejteni, s ahogy gyűltek az asztalon a zöld borsóhüvelyek, az is eszembe jutott, hogy régen a háztartásokba sem termelődött ennyi szemét, mint most, s ha lenne egy lovam, kecském, tehenem a nagy halom borsóhüvelyt az most megenné… Aztán beledobtam a kukába a hulladékot. És tudom, egyre több a kuka ezen a világon… és ahogy szaporodnak a kukák, úgy lesz egyre több az éhező is…
Szőke Mária
