Az Észak –Amerikai kontinensen, Kanadában és az Egyesült Államokban is politikai trend a kisebbségek jogait és a faji diszkrimináció ellenességet hangoztatni és reklámozni, azonban érdekes módon az őslakosokról általában nagy a csend. Az indiánok jogait, diszkriminációját, holokausztját valamiért nem emlegetik a gyarmatosító országok.
Az indián rezervátumokról ma is keveset tudni, az európai ember indián ismerete általában elakad a filmekben és kalandregényekben látott olvasott indián-romantikán, azonban ennél a helyzet sokkal sötétebb.
Pár napja egy hátborzongató indiántemetőt találtak meg, egy kanadai katolikus intézmény kertjében. Ide több mint száz év óta azokat a gyerekeket gettózták be, akiket elszakítva családjuktól be akartak szoktatni a honfoglaló fehérek szokásaiba, társadalmába.
Kanada indián őslakosainak száma 1,4 millió, a lakosság négy százalékát jelentik. Az átlagnál szegényebbek, várható élettartamuk rövidebb, gyakrabban halnak erőszakos halált.
A 215 gyermek maradványait egy különleges hanglokátor segítségével találták meg – közölte Rosanne Casimir, a Tk’emlups te Secwepemc nevű őslakos közösség vezetője csütörtök este.
A halott gyermek közül néhányan talán három évesek lehettek
A katolikus egyház által fenntartott létesítmény Kamloops kisváros mellett több mint száz éve nyílt meg azzal a céllal, hogy az őslakosok gyermekeit kényszerrel beillesszék az európai bevándorlók társadalmába. A gyermekek elhunytát a bentlakásos iskola akkori vezetősége nem dokumentálta, bár eltűnésüket az őslakos közösség tagjai jelentették a hatóságoknak.
Egyelőre nem világos, hogy a fiatalok milyen körülmények között hunytak el. Az őslakos közösség bejelentette, hogy a történtek feltárására igazságügyi orvosszakértőkkel és a helyi múzeumokkal szorosan együtt fognak működni. Az előzetes vizsgálati jelentést júniusban várják.
A 19. század végén 139 hasonló létesítmény nyílt a kanadai kormány megbízásából.
Az észak-amerikai országban 1874-től kezdőden mintegy 150 ezer indián, mesztic és inuit gyereket szakítottak el családjuktól és kultúrájuktól és zárattak kényszerrel bentlakásos iskolákba. Sokukat bántalmazták, illetve nemi erőszaknak estek áldozatul. Legalább 3200-an hunytak el, többségük tuberkulózisban.
Számos kanadai őslakos közösség a több nemzedék életét meghatározó létesítményeket teszi felelőssé a jelenlegi társadalmi problémákért. Az ottawai vezetés 2008-ban kért bocsánatot a túlélőktől. Egy vizsgálóbizottság 2015-ben úgy foglalt állást, hogy kulturális népirtás áldozataivá váltak.
Az 1890-ban megnyitott bentlakásos iskolában az 1950-es években mintegy ötszáz diák tanult. Az intézményt 1969-ben zárták be. A helyi őslakos közösség szerint 1910-ben a kamloopsi iskola akkori vezetője arra panaszkodott, hogy a kormány nem biztosít elég forrást a diákok megfelelő élelmezésére.
(Forrás: MTI/paNOWS )
