Már a disznósajtos történetből is megtudhattuk kis országunk világhírű vakcinafejlesztőjétől, hogy „ha az ember a hentesnek a lánya, akkor is olyan információi lehetnek, ami másoknak nem lehet.”
A legújabb kutatási eredmények bizonyítják, hogy az emberi sejtek képesek RNS-szekvenciákat átírni a DNS szálba.
Ennek a felismerésnek a tükrében már nagyképű butaságnak hangzik Karikó Katalin nemrég a médiában szárnyra kelt pökhendi kijelentése, mely szerint:
„Aki elhiszi, hogy az RNS beépül a DNS-be, annak nincs tudományos ismerete” – illetve – „vannak emberek, akiknek teljesen mindegy, hogy mit mondanak, akkor is elutasítják az oltást.”
Ehhez két dolgot fűznék csak. Az egyik, hogy senki nem gondolja, hogy egy bármilyen RNS szál beépülhet a DNS-be, mivel mind a cukorrészben, mind a bázis összetevőkben különböznek. Normális ember ezalatt olyan enzimatikus folyamatokat ért, melyek a nukleinsavak által kódolt információk átíródását teszik lehetővé, mint azt a következőkben vázolt kutatás is bizonyítja!
A másik pedig az, hogy nem mindegy, ki mondja, ugyanis a hitelességhez nemcsak tudományos cím szükséges, hanem a tudományos ismeretekkel arányban lévő alázat, és persze a feltétlen jószándék…
A Thomas Jefferson Egyetem kutatási projektjében azokat a sejtekben működő enzimeket tanulmányozták, amelyek a sejtosztódás során duplikálni képesek a DNS-t, melynek következtében ugyanaz a genetikai állomány kerül átírásra az újonnan kialakult sejt génállományába is. Ezek az enzimek az úgynevezett polimerázok.
Korábban azt gondolták, hogy ezek a polimeráz enzimek csak egy irányban működnek, a DNS-ből DNS-be vagy RNS-be közvetíthetik az információt. Ez azt jelentette, hogy a feltételezések szerint gátolt az RNS-üzenetek visszaírása a genomikus DNS-be.
Most a Thomas Jefferson Egyetem kutatói nyújtották be az első bizonyítékot arra, hogy az RNS-szegmensek visszaírhatók a DNS-be, ami potenciálisan megkérdőjelezi a biológia egyik központi dogmáját.
„Ez a munka számos más tanulmány előtt nyitja meg a kaput, amelyek segítenek megérteni annak jelentőségét, hogy milyen mechanizmus van az RNS-üzenetek DNS-be történő átalakítására a sejtjeinkben” – mondja Richard Pomerantz, az egyetem biokémia és a molekuláris biológia professzora.
„Az a tudományos tény, hogy az emberi polimeráz enzim ezt nagy hatékonysággal képes elvégezni, sok kérdést vet fel.” Például ez a megállapítás azt sugallja, hogy az RNS-üzenetek sablonként használhatók a genomikus DNS helyreállításához vagy újraírásához is.
A kutatási folyamat részleteiről bővebben a Science Advances folyóirat június 11-én megjelent számában olvashatnak az érdeklődők.
Forrás: Doktor Gődény
