Az emberiség történelmében minden kultúrában és korszakban a gyermeket hordó, áldott állapotban levő asszonyokat tisztelték és óvták. A terhes nőre vigyázni kellett, hiszen szent oltára volt egy új életnek, ami a jövőt biztosította minden civilizációban, minden kultúrában. Ezt a szent szokást mocskolta be, akarja eltüntetni a covidmizéria, mikor a félelmen alapuló halálkultuszt, az egészségügyből betegségügyet csináló covid19 p(l)andémia érájában megtörték az évezredes hagyományt, és a terhes , áldott állapotban levő asszonyt sem tekintik embernek. De akkor minek? Egy éppen ellő, bekötött szájú, jogok nélküli állatnak? A mesterségesen gerjesztett vírusfrász, a társadalmi és emberi normákat átíró covid-terrorizmus a szíve alatt gyermeket hordó kismamákat vagy éppenséggel a szülő nőket sem veszi figyelembe.
A halálközpontú járvány-kultusz nagymestereinek ugyanis nyilvánvaló, hogy nem az élet védelme a fontos, hanem a halálfélelemmel, nyilvánosan számolt halottakkal sakkban tartott lebutított embercsordák terelése. Terelése egy olyan világrend felé, ahol a Teremtő Istent és az emberség istenszikrából pattintott lényegét akarják eltörölni a Föld felszínéről azok, akik egy szülő nővel is úgy bánnak, mint egy ellő, fertőző állattal.
Melyik vírus lehet veszélyesebb annál, hogy az embertől elveszik az élet szentségének tiszteletét, az embert megfosztják emberi méltóságától és mivoltától, vetődött fel bennem a kérdés, mikor elolvastam a brassói kismamának a Facebook bejegyzését, melyben leírta hogyan is kell szülnie egy anyának az elmeháborodott covidprotokoll érájában.
Az alábbiakban, a novemberben, a brassói megyei kórházban, novemberben császármetszéssel szült fiatalasszony bejegyzését közöljük. November 20-ra volt kiírva császármetszésre de meg kellett jelenjen már 19-én, hogy elvégezzenek rajta egy covid tesztet, ugyanis anélkül szülni sem lehet már a covid-démonok kultuszában.
Ő leírta gondolatait, ki kellett, írja magából, nyilván, hogy szabaduljon a rémálomtól, mely bemocskolta, meggyalázta legszentebb pillanatait, gyermekének világrahozatalát.
„ Az alábbi sorokat azért írom le, hogy az emberek értsék meg, egy életünk van, egyetlen életünk! És tovább kell élni akkor is, ha az állam bezár bennünket, maszkot erőltet az arcunkra és arra kényszerít minket, hogy betartsunk egy teljesen életellenes, abberált protokollt, ami nem megoldás! Semmire nem megoldás. Se járványmegelőzésre sem a normális életre.
Kinn fagyoskodtak a terhes nők a szülészet ajtaja előtt
Minden rendben volt, Tizenkilencedikén megjelentem az otthon összekészített babváró csomaggal a kórházban, azt hittem, akkor be is fekszem a szülészetre. Gondoltam megcsinálják a tesztet, és míg megjön az eredmény külön terembe raknak. Kora reggel 7 órakor végezték el a tesztet, és aztán egyszerűen hazaküldtek, hogy menjek onnan, majd estére menjek vissza, ha megvan az eredmény. Teljesen nem értettem, miért kell, hazamenjek? és ha pont útközben fertőződöm meg, ha közben fogom magam és beülök egy kávéra egy kávézói teraszra, vagy a villamoson, vagy akárhol, teljesen logikátlan volt ez az egész. Hát jól van… ha ez a protokoll, legyek túl rajta.
Aznap este hat órára visszamentem. Megérkeztem a szülészet elé, odakinn már hideg volt, úgy 6 C fok lehetett. Rám szóltak, hogy várakozzak kinn a hidegben az ajtó előtt. Előttem még 5 terhes asszony várakozott, valamennyien közvetlenül szülés előtt voltak. Mind kinn ácsorogtunk a hidegben az ajtó előtt a nagy hasunkkal. 40 percet fagyoskodtam kinn a szülészet ajtajában, én egy nappal szülés előtt, leülni sem lehetett, csak ácsorogni kinn a hidegben. MERT EZ A PROTOKOLL!
Átmegyek a válogatáson, közlik, hogy ZÖLD vagyok, azaz nincs covidom, a tesztem negatív lett. beraknak két másik ZÖLD asszonnyal egy kórterembe.
A maszk fogságában – áludj ha tudsz szájkosárban
Valamennyiünknek ott volt a frissen végzett negatív covid-tesztünk, de ennek ellenére köteleztek bennünket, hogy maszkkal az arcunkon legyünk a kórteremben is és úgy is aludjunk.
Másnap, november 20-án,11 órára vagyok kiírva a császármetszés előkészítésére. Bemegyek a műtőbe, persze végig maszkban és a műtőasztalra is maszkban kellett felfeküdjek.
Ekkor már éreztem nem kapok levegőt, fuldokoltam, kértem vegyék le rólam a maszkot, de azt mondták, ezt nem lehet. EZ A PROTOKOLL, HOGY BÁRMI TÖRTÉNJEN ÉN, A NEGATÍV TESZT ELLENÉRE MARADJAK MASZKBAN. Megjegyzem, ez a második szülésem volt, az első gyermekem születésekor oxigént kaptam, azonnal, hogy a szülőasztalra felraktak. Most meg bekötik az orrom és száma s levegőt is alig kapok. MERT EZ A PROTOKOLL!
Maszkban a szülőasztalon-oxigén nélkül
Rosszul voltam, kértem adjanak oxigént, mert fulladok, de ezt határozottan elutasították. Nincs oxigén. maszk van. PROTOKOLL VAN! Annak ellenére tették mindezt, hogy az orvosi készülékek, amikre rákapcsoltak hangozna jelezték, hogy baj, van, kevés az oxigénszintem, valami nincs rendben velem.
Az altatóorvos rám mordult, hogy nyugodjak már, pedig hallgattam, meg sem moccantam. Egy örökkévalóságnak tűnt az idő, míg a doktor úr kiemelte belőlem a gyermekem. Végre…
De elvették tőlem a gyermekem azonnal, a gyerekgyógyász megvizsgálta, azt mondta minden rendben és ennyi…a bába vagy ki volt az, fogta a gyereket és vitte is ki. Én kiabálni kezdtem, amilyen hangosan tudtam, hogy ne vigyék el a gyermekem, míg nem látom, érintsem meg, öleljem meg egy pillanatra… de megint rám ordítottak, hogy
EZ A PROTOKOLL!
Amikor az anya tiltva lesz a gyermekétől
Akkor hallottam, az orvos azt mondja elkeseredve: Hozzátok a gyermeket az anyjához!
Így van tíz másodpercet örülhettem a kisbabámnak és ennyi, elvitték és 7 órán keresztül semmit nem tudtam róla.
Ezután engem beraktak az intenzívre, ahol gyógyszereket, köztük nyugtatókat kaptam , még mindig maszkban kellett lenni.
Reggel 8 óra körül bejött a gyerekorvos és kérdezte, ki a Stoica anyuka. Mondom én. Közelebb jött és azt mondta, a baba nincs jól, egész éjjel hányt, és egyezzek bele, hogy vért vegyenek a gyerekemtől, hogy kivizsgálják, mert az a gyanújuk valami baktériumot kapott el. Úgy megijedtem majdnem elájultam. Beleegyeztem, hogy vizsgálják meg a gyermekem, de míg az eredményekre vártam úgy éreztem évek telnek el.
Végül 11 óra magasságban behozták a kisbabámat, a mellemre vettem, szopni kezdett és onnan fogva megszűnt a hányása. Egyszerűen a tápszertől hányt, amit a kórházban adtak neki, ahelyett, hogy ideadták volna nekem,,hogy szoptassam meg. Miért kellett ezt az én gyerekem végigszenvedje velem együtt?
MERT EZ A PROTOKOLL?!”
Az anyuka és gyermeke ezután szerencsésen hazaértek. de valószínű, hogy az asszony soha nem felejti el, a PROTOKOLL szerinti bánásmódot amivel a covid-terrorzmus kiszolgálói egy lidércnyomássá tették élete egyik legszebb napját, vagyis azt a napot, ami igaziból, emberi normák szerint élete egyik legszebb napja kellet volna legyen. És hogy miért?
Tudjuk: MERT EZ A PROTOKOLL!
