Mindenszentek (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből általános megemlékezéssé az elhunytakról.A IV. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.
A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára. (A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween, ennek elnevezése az All Hallows Eve kifejezésből származik, amely magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.) Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, amikor a tisztítótűzben megtisztult, már a mennyekbe jutott üdvözültekre emlékeznek.Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint mindenszentek litániáját imádkoznak, és megáldják az új síremlékeket.
Magyar lakta tájakon e napon harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek.
Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.
Halottak napja a tisztítótűzben szenvedő (tehát nem üdvözült) lelkekről való megemlékezés napja.
A világ majd minden táján megemlékeznek ezen a napon az elhunytakról. Dél – Amerikában, Mexikóban a halottak napi szokások és az ezzel kapcsolatos gondolkodás jóval eltér a magyar hagyományoktól. A latin-amerikai országban a día de los difuntos, azaz a mindenszentek egy vidám és boldog ünnep, mely még az aztékoktól ered. Ezen a napon a családtagok „együtt ünnepelnek” halottaikkal. Ajándékokat visznek nekik, az elhunyt gyerekeknek játékokkal, a felnőtteknek italokkal kedveskednek.
A sírokat világító lámpásokkal, színes papírmaséfigurákkal és álarcokkal díszítik. Piknikeznek, iszogatnak és anekdotákat mesélnek elvesztett szeretteikről. Számukra ez sokkal inkább a család összetartásáról szól, mint halottaik siratásáról.
A Halottak Napjához számos babona, ősi szokás tapad. A karaván-cigányoknál például ez volt a legfélelmetesebb megemlékezés, a cigány vallásban ugyanis nagyon erőteljes a holtak kultusza. Ők vizet raktak ki vagy locsoltak ki a halottaknak, azt tartván, hogy másként az ilyenkor a Földre érkező holtak megszomjaznak a nagy úton s az emberek vérét isszák meg. Hun korabeli bizánci feljegyzésekből kiviláglik, hogy a hun törzseknek, az avaroknak, de a germánoknak , rokszolánoknak, galloknak is erőteljes holtak napi kultuszuk volt. A hun táltos ezen a napon például áldozatot mutatott be Ártónak ( ez Sátán megfelelője) aki vezeti a gonosz lelkeket. A föld alatti oltárba ilyenkor fekete kos vagy kecske, ritkán ( ha a törzs valamitől félt) fekete ló vérét csurgatták. A germánoknál és keltáknál ilyenkor nemcsak fekete állat, de emberáldozat is dukált a halottaknak illetve a holtakat vezető démonisteneknek.
Mi, mai magyarok ezen a napon gondoljunk szeretettel, kegyelettel elhunytjainkra, gyújtsunk gyertyát, mécsest a sírokon vagy éppen odahaza emlékükre s ősi keresztény szokásrendünkhöz híven az irgalmasságot gyakorolva adakozzunk a rászorulóknak halottaink emlékezetére.
Sz.MM.
