Előzmény:

Varga Domokos György: Kovidos oltásválságunk lényegi összefoglalója – fontos kiegészítéssel

4. Reálpolitikusi (miniszterelnöki) megközelítés

A Fidesz 2021. november 14-én lezajlott kongresszusán Orbán Viktor miniszterelnök, a párt újra megválasztott elnöke a Covid-19 járvánnyal, ezen belül kifejezetten az „oltásokkal” kapcsolatban a következőket hangoztatta:

• „Az évtizedes távlatokról szőtt tervek helyett ma az oltásellenesekkel szemben kell mozgósítani erőinket.”[1]

• „…aki tagadja az igazságot, elbizonytalanítja az embereket, kamuvideókat terjeszt, ideológia alapján akar beszerezni vakcinát, az szó szerint a magyarok életét veszélyezteti.”[2]

• „…amit elértünk a járvánnyal szemben, azt most meg kell védenünk.”[3]

Tekintettel az esemény fontosságára (tisztújító kongresszus, közelgő országos választás), kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítanunk minden szavának. Nem függetlenül azonban az egyéb, stratégiai témákkal kapcsolatban elhangzott álláspontjától, lett légyen szó akár a migrációról, akár a Nyugathoz és Kelethez való viszonyulásunkról, az önrendelkezésünkről, a nemzeti identitásunk megőrzéséről, a családpolitikáról, vagy akár a cigányság beilleszkedéséről. Az ezekkel kapcsolatban kifejtett álláspontja ugyanis teljesen hitelesen tükrözte az őt általában is megkülönböztetetten jellemző kettős politikusi szemléletet, magatartást: egyfelől a szabadságharcosét, másfelől a reálpolitikusét.

Orbán általában jó előre látja, távlatosan merre vezet járható út, s mely divatos, erőltetett elképzelések visznek – legalábbis a magyarok s ennyiben az ő számára is –zsákutcába. Ilyenkor mozgósítja szabadságharcos eltökéltségét és reálpolitikusi zsenialitását; amennyire csak lehetséges, fékezi, gátolja az ország fizikai és szellemi megszállását, s ügyes politikával – a kölcsönös tiszteletadás és a kölcsönös előnyök jegyében – olyan szövetségesekre tesz szert, akik segítségére lehetnek ebben. Kifelé értelemszerűen nem az „oszd meg és uralkodj” általánosan bevált politikáját alkalmazza, ám mégis valami hozzá hasonlót: mivel Orbánnak megvan az a képessége, hogy belelásson mások fejébe, s mások fejével-lelkületével gondolkodjék, képes a világpolitika színterén úgy sakkozni, olyan lépések ötletével előhozakodni, amely felkelti a legnagyobb játékosok érdeklődését, sőt a legtöbbjüknek még az elismerését is kiváltja. Ennek köszönhetően pedig az idők során egy olyasfajta védőgyűrű alakult ki körülötte, amely akkor is oltalmat nyújthat neki, ha egyik-másik nagyhatalmú, világuralmi tényezőnek hirtelen kedve támadna kitörni az ő (vagyis miniszterelnökünk) nyakát.

Mindezek fényében különösen figyelemre méltó, hogy a Covid-19 járvány, s ezen belül az oltakozás dolgában Orbán Viktor úgy nyilvánult meg, ahogy. Bő másfél év eltelte után jó okunk van nem csupán feltételezni, hanem meggyőződéssel állítani, hogy a járványt okozó vírus nagyhatalmi mesterkedések szüleménye, akárcsak az egész járvány kirobbantásának és kezelésének módja.[4] S ma már az is nem csupán tudományosan igazolt, hanem világszerte a gyakorlatban bebizonyosodott tény, hogy az ún. kovidoltások nem fékezték meg a járványt[5], nem is hatékonyak, nem is biztonságosak[6], ellenben – különösen az mRNS-típusú „oltószerek” – inkább elősegítik a fertőzés terjedését, a tömeges megbetegedéseket[7], s nem egyszer vezetnek „oltás” utáni elhalálozásokhoz.

A gyorsan szaporodó tények és statisztikai kimutatások alapján egyáltalán nem ítélhető a valóságtól való elrugaszkodásnak az a kijelentés, hogy a tömeges oltatások, valamint a nyilvánvalóan ártalmas kórházi kezelési eljárásrendek összességében már eddig is több embert fertőztek és öltek meg, mint maga a koronavírus. Nem mi, főáramon kívüli újságírók, igazságkereső laikusok találjuk ezt ki, hanem le nem fizetett, meg nem vásárolt, szavahihető kutatók, orvosok állítják ezt, s ma már – leginkább Nyugaton – nem is csak különféle alternatív fórumokon, hanem a fősodratú médiában is. Tehát, akinek van füle, meghallhatná.

Orbán Viktorról közismert, milyen széles körben tájékozódik, s milyen kiváló a memóriája. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy soha, egyetlen hírforrásból, soha, egyetlen hiteles szakembertől ne jutottak volna el hozzá olyan, tényekkel és érvekkel alátámasztott álláspontok, amelyek az általa hangoztatottakkal merőben ellentétesek. S amelyekből egészen más következtetések adódnak, mint amelyekre ő jutott.

• A kovidos „oltásokat” ellenzők nem általában oltásellenesek, hanem csakis a kísérleti génterápiás szerek megalapozatlan erőltetése és jogtalan kötelezővé tétele ellen tiltakoznak. Magyarország és a magyarság érdekében nem a bizonyítottan ártalmas kísérleti „oltószerek” ellen fellépőkkel, hanem a közveszélyes és jogsértő oltáspártiakkal – különösen a gyerekeket oltatni akarókkal – szemben kell mozgósítani az erőket.

• Ma Magyarországon az tagadja az igazságot, az bizonytalanítja el az embereket, az terjeszt álhíreket, az szerez be kétes oltásideológia alapján „vakcinát”, az veszélyezteti szó szerint a magyarok életét, aki az immáron kétségkívül ártalmasnak és haszontalannak bizonyult kísérleti „oltószerekről” azt állítja, hogy hatékonyan és biztonságosan vethetők be a koronavírusos fertőzések elkapása és továbbadása ellen, valamint a koronavírusos megbetegedések kezelésére.

• Azt továbbra is védeni és folytatni, amit a Magyar Kormány és a magyar egészségügy vélekedéseinek és döntéseinek nyomán Magyarország elért a járvánnyal szemben, kimerítené az öncélú önkényeskedés és a magyarság ellen bűnszövetségben elkövetett bűntett fogalmát. Semmi kézzelfogható haszna nem mutatható ki az eddigi járványkezelésnek, legalábbis a veszélyhelyzettel indokolt rendkívüli állapotoknak, intézkedéseknek, kovidos egészségügyi eljárásrendeknek. Az egyetlen jó, ami elmondható a magyar járványkezelésről, hogy kevésbé volt szigorú és ezért kevésbé volt kártékony, mint számos más országé, ide értve akár néhány szomszédos országot (Ausztriát, Szlovákiát), akár néhány távolit (pl. Ausztráliát). De nem ide értve pl. a gyermekek és kismamák oltatását, aminek erőltetése felülmúlja számtalan olyan ország gyakorlatát, amelyekben kinyilvánították, hogy tekintettel a bejelentett, viszonylag nagyszámú oltási károsodásra, e körben eltekintenek az „oltatástól”, vagy legalább egy-egy „vakcina” akár egyszeri, akár többszöri alkalmazásától.

Nos, a nagy kérdés, ami mindenképp megfejtendő számunkra: mi lehet a logikus magyarázata annak, hogy Orbán Viktor a kovidos világjárvány és oltáskampány dolgában merőben ellentétesen beszél és cselekszik, mint minden más, lényeges kérdésben? Hogyan lehetséges, hogy ő, aki annyiszor nyíltan szembe merészkedett liberális világtendenciákkal, sőt világuralmi akaratokkal – pl. éppen a nemzeti önrendelkezés vagy a magyar családpolitika dolgában –, a kovidos oltatás ügyében majdhogynem hajlíthatatlannak és kérlelhetetlennek tűnik? Hogyan lehet képes kísérleti oltások kockázatának kitenni a magyar gyerekeket és kismamákat, ha másfelől meg minél több, egészséges magyar gyerek megszületéséről ábrándozik? De ugyanilyen talányos kérdés: hogyan képes nemzete egészét kitenni a kísérleti szerekkel való oltatás akkora kockázatainak, amelyek egyre több hiteles kutatás eredménye, és egyre szélesebb körű tapasztalat szerint felülmúlják a nem oltatás kockázatát?

E hatalmas talánynak lényegében két lehetséges megoldása van. Csakhogy ezek annyira ellentmondanak egymásnak, hogy egyszerre biztosan nem lehetnek igazak. Vagy az egyik, vagy a másik helyes. Ám saját, jól felfogott érdekünkben a végén mindenképp döntésre kell jutnunk. Ugyanis nem kevesebb múlik rajta, mint hogy milyen jövőre számíthatunk…

1. lehetőség:

Orbán Viktor szerint természetes keletkezésű a vírus és a járvány,

és hatékonyak ellenük az új fejlesztésű vakcinák

Az egyik lehetséges megfejtési csapásirány, hogy Orbán Viktor csakugyan szentül hisz abban, hogy a minél teljesebb áltoltatás összességében nagyobb és biztosabb egészségügyi haszonnal jár a nemzet számára, mintsem csupán az időre és a természetre (testünk természetes védelmi rendszerére) bízni a dolgot. Mivel a világ népessége elméjében az elmúlt évtizedek során nagyon mélyen rögzült az a sikertörténet, amely szerint orvosainknak és népegészségügyi tisztségviselőinek a kötelező oltásokkal számtalan ragálytól, dögvésztől sikerült megmentenie az emberiséget, ezért mélységes bizalom alakult ki szinte valamennyiünkben mindenféle tömeges oltatás iránt. Ha azt üzenik, hogy járvány van, oltani kell, akkor szinte magától értetődően megyünk és oltatunk.

Miért lenne e tekintetben más a velünk szocializálódott miniszterelnökünk?

2009-ben, amikor éppen a H1N1 nevű vírus okozta járvány volt terítéken, az egyik vidéki lap megkérdezte Orbán Viktort, hogy be kívánja-e oltatni magát az „új influenza” ellen[8]. Azt felelte, hogy be, s a gyerekeket már be is oltatták. Tehát nem új keletű nála az oltatás iránti erős elkötelezettsége. Aki a saját gyerekét hajlandó beoltatni, miért féltené ugyanettől a nemzetét?

Teljes mértékben elképzelhető az is, hogy amikor 2020-ban „kitört” a kovidos világjárvány, majd a nyomában rögtön jöttek a hírek, hogy a világ válogatott kutatói és gyógyszergyárai veselkedtek neki az „életmentő” vakcinák gyártásának, akkor a mi miniszterelnökünk is azért szorított, hogy mielőbb elkészüljenek, mielőbb engedélyezzék s mi mielőbb beszerezzük őket, mielőbb átoltassék a jónép, s visszaállhasson a régi rend.

Tegyük hozzá: amikor a világ egész közvéleménye ugyanebben a lázban égett, próbált volna ő másképp cselekedni! Próbált volna akár csak a saját felesége álláspontjára helyezkedni – akiről az imént említett interjúban elárulta, hogy nem vállalkozott az oltásra, „mert soha nem oltatja be magát semmivel. Azt mondja, ő lesz a kontrollcsoport a családban.”

Egy magyar reálpolitikus ilyesféle különutasságra – a világ egészére kiterjesztett járvány-és oltáskampány közepette, vérmes és labancos hazai ellenzékkel a hátában – semmiképpen nem vállalkozhatott. Egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy akár a „vakcinák” kísérleti jellegét feszegethesse, akár azt, hogy a legtöbbjük nem is igazi oltószer, hanem génterápiás készítmény, vagy akár azt, hogy mit keresnek olyan kétes hírű elemek a „vakcinák” körül, mint pl. az oltószereivel már többször megégett Bill Gates vagy pl. a mérgező készítményeivel már többször lebukott Pfizer.

Ebben az egyre természetellenesebbé és haszonlesővé váló világban miniszterelnökünk feleségének jó oka volt – és van – kétes cégek kétes készítményeire gyanakodni és a bekapásuktól vonakodni. Ez azonban – mondhatni – magánügy. Egy felelős miniszterelnök számára azonban már korántsem. Neki egész nemzete sorsára kellett figyelemmel lennie, s ennek során leginkább négy tényezőt kellett mérlegelnie:

• Az oltatástól vagy a nem oltástól várható több megbetegedés és elhalálozás?

• Az oltáspártiak vagy az oltásellenesek vannak döntő többségben?

• A gyors és határozott, ám kockázatosabb, vagy a lassabb, megfontoltabb, viszont kevésbé kockázatos döntés lenne a helyénvalóbb?

• Mit tesznek mások – különösen a nagykutyák?

Fejtegetésünkben egyelőre még ott tartunk, hogy Orbán Viktor határozottan az egészségügyi szempontok alapján döntött úgy, ahogy.

Az első tényezőnél tehát azt kell feltételeznünk, hogy miniszterelnökünk – felesége mindenkori ódzkodása ellenére – hitt az orvostudományban, bízott a kutatókban (pl. Karikó Katalinban), s meggyőződése volt, hogy a magyarok jobban járnak a széleskörű oltakozással, mint ennek elmaradásával.

Ugyanez a meggyőződés minden további nélkül arra sarkallhatta, hogy függetlenül az oltást ellenzők számától és arányától, neki az a dolga, hogy megvédje népét, s ebből következően az a feladata, hogy minél erőteljesebb és hatékonyabb járvány- és oltáskampány megrendelésével (megkövetelésével) növelje meg a magyarok oltási hajlandóságát.

Főleg, ha a világméretű, nyakló nélküli járvány- és oltáskampány nyomán a nép javát már kellőképpen átjárja a halálfélelem – akár a vírustól, akár a lélegeztetőgépektől. Onnantól semmire nem vágyik annyira, mint határozott, gyors és logikus intézkedésekre.

• Ahol világjárvány van, ott mindenkinek védekeznie kell.

• Ha másutt veszélyhelyzetet hirdetnek, mi sem késlekedhetünk.

• Ha a súlyos betegeken csak a lélegeztetőgép segít, minden mennyiségben be kell szerezni.

• Ha a járványnak és a veszélyhelyzetnek (benne a szigorításoknak, elemi szabadságjogaink megvonásának) csakis a széles körű oltakozás vethet véget, akkor amilyen gyorsan csak lehet – bárhonnan, bármi áron –, be kell szerezni az új fejlesztésű, ígéretes készítményeket, és zokszó nélkül magunkba kell döfetni a vakcinákat.

Mindez jóformán mindenki számára nagyon logikusnak és helyénvalónak tűnhetett: a politika, az egészségügy és a sajtó főáramától kezdve, egészen az istenadta választókig. (Kivéve az olyan megátalkodott gyanakvókat, ugyebár, mint amilyen például a miniszterelnökünk felesége, vagy jómagam is.)

Mivel pedig – negyedik tényezőként – a világ hivatalos és háttérhatalmi nagykutyái is lényegében ezt a logikát követték és szorgalmazták, Orbán Viktornak igazán semmi oka nem volt arra, hogy teljesen más utat válasszon. Mondhatni, meggyőződéséből eredően és hivatalánál fogva egyaránt úgy kellett viselkednie és eljárnia, hogy a veszélyhelyzethez vezető vírus és járvány természetes úton keletkezett, s az ellenük kifejlesztett „oltószerek” csakugyan hatékonyak és biztonságosak.

Mindez szépen megmagyarázza, hogy Orbán Viktor miért úgy vezényelte le kezdettől fogva a járványhelyzet kezelését, ahogy.

S különösen értetlenül állunk ama tény előtt, hogy bár a járvány természetéről és az oltások biztonságáról, hatékonyságáról időközben szerzett tudományos ismereteink és gyakorlati tapasztalataink gyökeresen ellentmondanak a korábban hirdetetteknek, Orbán Viktor mégsem az eddigi járványkezeléssel való teljes szakítást, az oltáskampány azonnali felülvizsgálatát, sőt a kísérleti szerekkel való „oltatás” azonnali felfüggesztését szorgalmazza, hanem ehelyett az „oltásellenesek” (tehát bizonyos értelemben a saját felesége) elleni frontális harcot hirdette meg a Fidesz nagyszabású kongresszusán.

Tekintettel párját ritkító tájékozottságára és emlékezőtehetségére, róla hihető el utoljára, hogy ne találkozott volna olyasféle kovidos hírekkel és fejleményekkel, mint amilyet alább a seregnyi kínálkozó példából kiragadtunk; s róla hihető el utoljára, hogy ne ütött volna szöget a fejébe, hogy minden korábban hangoztatott feltételezés és indoklás immáron teljesen érvényét vesztette, hiszen az oltatás kiterjesztésével nemhogy eltűnt volna a járvány, inkább lábra kapott, s az oltottak ugyanúgy fertőződnek és fertőznek, mint az oltatlanok, ha nem jobban.

Mi mással lehetne magyarázni azt, ami Gibraltárral történt?

Az Ibériai-félsziget déli részén található kis brit enklávéban a beoltottak aránya 119%, vagyis azon túl, hogy a felnőtt lakosság 100%-a be van oltva, egy jelentős kisebbség már megkapta a harmadik oltást is. Ennek ellenére 2021. október óta a koronavírusos esetek száma olyan növekedésnek indult, hogy a kormány úgy döntött: újra korlátozásokat vezet be a társadalmi életben.[9]

Egy ilyen döntés egy kormány részéről még mindig logikus.

De nem azonnal felhagyni a semmi jóra nem vezető oltatással, már súlyos felelőtlenség.

Harcot hirdetni pedig az oltásellenesekkel szemben, akiknek a koronavírus ellen kifejlesztett „oltószerekkel” szembeni kételye teljesen megalapozottnak bizonyult, s ráadásul ilyen ismeretek birtokában tovább erőltetni az oltatást – ez már több mint árulkodó. Orbán Viktor szabadságharcos jellemével, nemzetvédő törekvéseivel annyira összeegyeztethetetlen, annyira ellentétes, hogy bajosan lehet másra gondolni, mint hogy az oltatás dolgában Orbán Viktor nem a maga ura.

Ezért hát újabb magyarázat után kell néznünk, s a megfejtéshez szemügyre kell venni a másik lehetséges csapásirányt.

2. lehetőség:

Orbán Viktor tudván tudja, hogy a koronavírus-járványt világuralmi erők idézték elő

Miniszterelnökünknek a járvány kezelésének kezdeti időszakában is volt már néhány olyan lépése (intézkedése), amelyek boncolgatásával meglepő következtetésekre juthatunk.

Erősen úgy tűnik például, hogy a lélegeztető gépek dolgában csúnyán megvezették.[10] A mai napig 16 000 készülék áll a raktárakban, mivel csupán 1600 gépre volt szükség. De kik és hogyan is vezethették meg Orbán Viktort?

Egyfelől azok az általa is jól ismert, beavatott háttérerők, amelyek már tudták, mire lehet számítani. Bizalmasan tájékoztatták a közelgő világjárványról, ennek veszélyességéről – csak éppen ennek várható súlyosságát a maguk hasznára nyilván felnagyították.

Másfelől pedig megvezették azok a vélhetően ugyancsak beavatott egészségügyi „tanácsadók”, akik mint egyetlen lehetséges gyógymódot, a lélegeztetőgépek bevetését szorgalmazták – természetesen minden tudományos megalapozottság nélkül[11].

Semmilyen más logikus magyarázat nem adódik a történtekre.

Másfelől ellenben erősen úgy tűnik, hogy az oltószerek dolgában viszont hitelesebb információkhoz jutott. Tudván tudnia kellett arról, hogy az mRNS-vakcinák nemcsak hogy nem valódi oltószerek, de beadásuk egészségügyi és más kockázatokkal járhat. Reálpolitikusi zsenialitásával amúgy is összhangban áll, hogy az oltószerek beszerzése dolgában is törekedett a Nyugat és a Kelet közötti egyensúlyozásra. De az a tény, hogy eleinte ragaszkodott ahhoz, hogy saját magába ne egy nyugati „vakcinát” döfessen, azt engedi sejteni, hogy kezdetektől tisztában volt azzal: a „vakcinák” dolgában világméretű hamiskártyázás folyik. S e tekintetben a nyugati háttérerők, titkosszolgálatok és gyógyszergyárak a fő méregkeverők.

Ráadásul e világpolitikai tényezők szemlátomást mind kevésbé engedik miniszterelnökünket különutas játszmákat folytatni.

2009-ben – a már többször idézett interjú során – Orbán Viktor még egyértelműen és határozottan azon az állásponton volt, hogy szó sem lehet semmiféle kötelező oltásról. „Elmúltak már azok az idők, amikor párthatározatra volt szükség egy oltásról. Mindenki döntse el maga, mit kíván tenni” – nyilatkozta akkor[12]. S még 2021 tavaszán is ország-világ füle hallatára azt jelentette ki, hogy a felnőtt magyar emberek koronavírus-oltása nem lesz kötelező, mert nem diktatúrában élünk, ez egy demokrácia, és a magyar ember – ahogy fogalmazta – „szereti a szabadságot”.

Vajon ő, aki mindig ügyel a hitelességére, s a mostani kongresszuson is örömmel sorolta, miként teljesítette a kormány a korábbi ígéreteit, egy olyan érzékeny kérdésben, mint a kötelező oltás, milyen okból, milyen megfontolásból változtatta meg korábbi határozott álláspontját? Különösen érdekes ez azt figyelembe véve, hogy időközben egyetlen olyan új tény vagy érv sem adódott, amely a kötelezővé tétel jogosságát erősítette volna, ellenben napvilágra került egy seregnyi olyan, amely ennek észszerű voltát, értelmét alaposan megkérdőjelezte.

Józan ésszel, tiszta logikával nem lehet más következtetésre jutni, mint hogy oltás dolgában miniszterelnökünk a háttérerők, titkosszolgálatok, világuralmi nagykutyák foglya. A tömegével szaporodó, temérdek bizonyíték birtokában ki kell jelentenünk, hogy a világuralmi erőknek mostanság semmi sem fontosabb, mint az oltatás. Nagyon is komolyan kell vennünk azokat az elszólásokat – vagy burkolt üzeneteket –, amelyek egyikét Orbán Viktor kancellária-miniszterének köszönhetjük. Amikor a kormány úgy döntött, hogy a cégek és vállalkozások jogot kapnak arra, hogy előírják a kovidos „védőoltást” a dolgozóik számára, Gulyás Gergely a kormányinfón, indoklásképpen ezt a magyarázatot fűzte hozzá: „…ezen intézkedések célja az, hogy nőjön az oltások száma”.[13]

Nem a fertőzés csökkenése, nem a járvány megállítása lebeg legfőbb célként vezetőink szeme előtt, hanem a minél szélesebb körű oltatás!

Mint ahogy a védettségi kártyatrükknek is világszerte pontosan és világosan ez a célja: az oltakozásra való rákényszerítés. Esetleg hátsó szándékként: az engedelmességre való rászoktatás és rákényszerítés. De nem a járvány megállítása, nem a veszélyhelyzeti szigorítások, szabadságmegvonások felszámolása!

Adalékok a világuralmi harapófogóhoz

Arról, hogy a kötelező oltás dolgában világuralmi erők foglyul ejtették miniszterelnökünket, közvetett és közvetlen bizonyítékaink és személyes értesüléseink vannak.

a) közvetett bizonyítékok

• Ma már bizonyítható, hogy a Covid-19 járványt világpolitikai (háttérhatalmi, titkosszolgálati) tényezők idézték elő, s a Covid-19 világméretű járványkampányát háttérhatalmi, titkosszolgálati erők vezényelték, célirányosan befolyásolva és mozgatva a politikai, egészségügyi és médiabeli főáram beavatott – nemzetközi és helyi szintű – tényezőit. Kérdéses csupán az lehet, hogy Orbán Viktor mennyire tudhat ezeknek a létezéséről, mennyire van rátekintése, esetleg milyen mértékben beavatott.

• Nyilvánvaló, hogy e háttérhatalmi tényezők létezésére, szerepére, működésére utalni vagy utánuk kutakodni egy ízig-vérig reálpolitikusnak nem ildomos, nem érdemes. 9/11 dolgában is már csak a vak nem látja, mi történt valójában, hivatásos politikusok mégis mélyen hallgatnak róla. Ha az ember nem akarja úgy végezni, mint például Jörg Haider, nem szabad meggondolatlanul fejjel menni a falnak. Ha nem akarja úgy végezni, mint Aaron Russo, nem szabad beszélni. Ha valaki sokáig akar labdába rúgni, jó, ha tudomásul veszi: tartósan hatalmi helyzetbe jutni és maradni nyíltan a nagyhatalmú háttérerők (legfőbb világgazdasági és világpolitikai tényezők) ellenében nem lehetséges. Ha világjárványt akarnak, legyen. Ha oltatni akarnak, nincs mit csinálni. Ha maradék függetlenségünk, önrendelkezésünk megvédésének ez az ára, ki kell bírnunk.

• Orbán Viktor 1996-ban: „Azt gondolom, hogy az életösztönök élesen tartása, vagy finom állapotban tartása mindig indokolt. Helyes, ha az ember gyanakszik, különösen, ha valamit nem saját maga talál ki. (…) Nem tartjuk a globalizációt, a nemzetköziséget a történelmi fejlődés fő útjának. De itt és most, ebben a világban él Magyarország.” [14]

• Szijjártó Péter 2021-ben: „A Rothschild család története az 1700-as évekre nyúlik vissza, ők alkotják a világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb bankárdinasztiáját, vállalatuk a világ egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltatást nyújtó társasága. Erőteljesen jelen vannak Közép-Európában, mi is szívesen működünk velük együtt.”[15]

• Aaron Russo hallgatott a lelkiismeretére, és a tévényilvánosság előtt beszélt arról, milyen szándékaik vannak a szabadkőműveseknek az emberiséggel. Még ugyanabban az évben meghalt. Egy ízig-vérig reálpolitikus ezt a „kifecsegést” semmi szín alatt nem engedheti meg magának: az ő szempontjából ez elképesztő felelőtlenség lenne önmagával, a családjával és a nemzetével szemben is. Alapos okkal gondolhatja úgy, hogy utána csak rosszabbak jöhetnek.[18]

b) közvetlen bizonyítékok, személyes értesülések

• Személyes, hiteles értesülésünk szerint, kovidos döntéseinél Orbán Viktor kénytelen követni a legnagyobb, legbefolyásosabb egészségügyi tekintélyek álláspontját, vagyis kénytelen engedni a nyomásuknak. Ehhez három megjegyzés kívánkozik. 1) A hazai szabadkőműves páholyok mindig is sok orvost tudhattak soraikban. 2) Nemrég kiderült, hogy a fő egészségügyi celebek majd’ mindegyikének van olyan vállalkozása, amely anyagilag hasznot húz(ott) a koronavírus-járványból. 3) Orbán Viktor elég hamar (még az Antall-kormány idején) megtapasztalta, mit jelent megfelelő társadalmi beágyazottság s kellően erős szövetségesek nélkül politizálni. Az egyik balliberális újságíró nyíltan megfenyegette: a szemétkosárból vették ki, oda is fogják visszahajítani őket. [19]

• Némely részletkérdésekben csaknem közvetlen, hiteles, személyes értesüléseink vannak. Amikor a miniszterelnököt megpróbálták rávenni arra, hogy a védettségi igazolás kiadásánál a valódi sejtes immunitás is legyen szempont, hiszen bizonyítottan jobban és tartósabban véd, mint az akár többször is bevett mRNS típusú „vakcinák”, egyik tanácsadója arra figyelmeztetett, hogy a főnöknél csak olyan eljárás elfogadásának van esélye, amelyet Amerikában bevezettek már. Világos: Orbán Viktor akárhogy vélekedjék is valamiről, ha nincs kellően erős hivatkozási alapja hozzá, akkor a pártolásával olyan erős és heves támadásnak teszi ki magát, amellyel kockára teszi minden más politikai törekvése végrehajtását.

A hivatkozási alapnak – a kötelező oltás miniszterelnöki megközelítése szempontjából – olyan nagy jelentőségét látom, hogy külön is ki kell térnünk a boncolgatására.

A hivatkozási alapok döntő jelentősége

az orbáni reálpolitikában, illetőleg oltáspolitikában

Hivatkozási alapként a következők jöhettek számításba:

– orvosok és kutatók

– külföldi példák

– az istenadta nép

• Vegyük észre, hogy amikor Orbán Viktor 2021 áprilisában megpendítette, hogy nem lesz kötelező koronaoltás, ebben a kérdésben egyetlen egészségügyi celebünk, de maga az Orvosi Kamara sem sietett melléje állni; a legtöbbjük inkább vagy a várható újabb hullámokat sulykolta, vagy az újabb szigorítások szükségességét, vagy az átoltás gyorsításának elengedhetetlenségét, de mindegyikük mondandójának az volt a legfőbb üzenete, hogy a járványveszély leküzdéséhez nem enyhíteni, hanem szigorítani kell, beleértve az oltások kiterjesztését és kötelezővé tételét. Vagyis a magyar egészségügy – legalábbis nagyágyúinak és személyi állományának döntő többsége – oltásügyben semmi olyasmit nem tett, ami Orbán Viktornak hivatkozási alapul szolgálhatott volna az őt kívülről és belülről szorongatók számára, és segítségével elkerülhette volna az oltások kötelezővé tétele felé való elmozdulást.

• Hivatkozási alap lehetett volna számára az is, ha a környező országokban levették volna a napirendrendjükről az oltási kampányok további erőltetését, az oltások kiterjesztését, a kötelező oltások bevezetését. Csakhogy – mintegy vezényszóra – éppen az ellenkezője történt mindenütt, kiváltképp abban az országban, amelyet kovid ügyben Orbán Viktor irányadóként jelölt ki számunkra – vagyis Ausztriában.

• Ezek után nem maradt más esélye az orbáni reálpolitikának, mint hogy mi, az istenadta nép teremtünk olyan kínos és megoldhatatlan helyzetet, amelynél ő ránk mutogathat és ránk hivatkozhat.

Ő szinte a szánkba rágta, hogy mi a teendőnk.

Amikor azt nyilatkozta, hogy a magyar ember nem szereti, ami kötelező, meg hogy a magyar ember „szereti a szabadságot”, akkor majdhogynem felszólított bennünket, hogy nosza, igazoljuk ezt, ország-világ előtt adjuk bizonyságát! S akkor meg lehetne úszni a kötelező oltatást! Mert akkor ő a vállát vonogathatná, és mondhatná, hogy „Na, ugye, hogy igazam volt! Ilyen vastagnyakú s ilyen szabadságszerető ez a nép!”

Mondhatta volna például akkor, ha csak századannyian is összegyűltek volna a kötelező oltatás ellen tüntetők Budapesten, mint ahány tiltakozó felvonult pl. Melbourne-ben. De emitt, az Orvosi Kamara előtt nem voltak többen félszáznál, amott pedig a létszám inkább a két-háromszázezret közelítette. Nálunk békemenetezni jöttek össze csaknem ennyien, amivel a jónép inkább azt üzente Orbán Viktornak és a világnak, hogy nekünk jó így, ahogy van, szabadságból elég ennyi is, a lényeg, hogy ne legyen még kevesebb.

S majdnem ugyanez történt akkor is, amikor Orbán Viktor megüzente, hogy a vírus ellen a maszk és a szigorítások semmit nem érnek; itt lett volna a jó alkalom, hogy a magyar nép a fejéhez kapjon, s kinyilvánítsa, hogy soha többé maszk, legalább egy veszélyhelyzeti kellemetlenségtől, felesleges felnőtt- és gyerekkínzástól örökre megszabadulunk!

S erre közvélemény-kutatók kiderítették, hogy ennek az amúgy szabadságszerető magyar népnek – de legalábbis a megkérdezett budapestieknek – a nagyobbik hányada nagyon is szeret maszkot viselni, mert – szemben miniszterelnökével – úgy véli, hogy számottevően gátolhatja a fertőzések elkapását és továbbadását. Tény, hogy abban a budakeszi élelmiszer-áruházban, ahová rendszeresen járok, majdnem mindenki maszkot visel mostanság, holott a kutya sem kötelezi rá a vásárlókat.

Nincs az a reálpolitikus, aki erre szívózni kezdene, hogy márpedig többé nem akarok maszkot látni rajtatok. Hanem arra gondol, hogy „ha nektek jó, engem miért is zavarna?”.

A bizalom csapdája

Az a tény, hogy a magyar kormányfő iránti általános bizalom töretlen a választók mintegy felében; a járványkezelés módját illetően pedig ez az arány még sokkal nagyobbra tehető; ahhoz a sajátos helyzethez vezetett, hogy sem a miniszterelnökünkben, sem a magyar népben nem alakulhat ki elegendő indíték és eltökéltség arra, hogy kovidos önkényuralmi állapotunkból kimásszunk.

Pontosan ebben a bizalomban rejlik a magyarázata annak, hogy hiába kerül napvilágra immáron számtalan ellentmondás (magyarán: disznóság) a Covid-19 fedőnevű világuralmi hadműveletről, a magyar emberek elsöprő többsége nem bőszül fel tőle, nem szalad tüntetni. Orbántól járvány – s nem is csak járvány – dolgában elfogadják, lenyelik még az önkényeskedést is, mert elhiszik neki, hogy őértük teszi; hogy nincs más választása. Ugyanezt Melbourne népe nem tudta elhinni az ottani miniszterelnöknek, mert ő a legújabb kovidos önkényeskedések dolgában (pl.: minden munkavállalónak kötelezően oltakoznia kell) nem alázatosan vívódónak mutatkozott, mint Orbán, hanem bicskanyitogatóan fölényesnek, pökhendinek, s ez pedig népharagot kívánt.

2009-ben még akadt olyan majdnem főáramú magyar sajtó, amely kétségeit fejezte ki a H1N1-nek nevezett vírusos világjárvány tálalásával és kezelésével kapcsolatban. Ugyanez az újság pedig 2010 augusztusában ezzel a címmel jelentetett meg cikket[20]:

H1N1: A JÁRVÁNY HAZUGSÁG VOLT

A szerző büszkén ecseteli benne, hogy lapja, a Demokrata volt az egyetlen, amely a H1N1 járvánnyal kapcsolatban mindig is az igazság megírására törekedett. Érdemes az egész cikket elolvasni, mert akaratlanul is csodálatosan tiszta tükröt állít elénk a 10 évvel későbbi koronavírus-járvány jóformán érthetetlen jelenségeinek megértéséhez és megfejtéséhez. Itt és most azonban csak annak szentelünk figyelmet, hogy az amúgy üdvözlendő jó kapcsolat miniszterelnök és népe, valamint kormány és sajtója között, milyen kínos csapdahelyzethez vezethet. Egy idevágó rövid szakasz ehhez a hajdani eszmefuttatásból:

„Sajnos azt kell mondanunk, Magyarországon egy kivételével minden médium részt vett a hisztériakampányban. Egyedül a Demokrata hívta fel a figyelmet már a kezdet kezdetén arra, hogy lehetőség szerint mindenki mérlegelje az esetleges kockázatokat, mielőtt oltóanyagot juttat a szervezetébe. Ugyanis ami fölösleges, az káros.”

Nos, az a szomorú és – a jövőnk szempontjából – roppant kínos helyzet, hogy ugyanennek a bátor újságnak a 10 évvel későbbi, hasonlóan hisztérikus és sokszorosan önkényesebben kezelt, mesterséges keltett világjárványhoz már egyetlen rossz szava sem volt. Igaz, hogy 2009-ben ellenzéknek számítottak, s igaz, hogy a cikk megjelenésekor, 2010 nyarán pedig már „kimúlt” a járvány. A Covid-19 feltűnésének idejére pedig a Demokrata – az összes főáramú, kormányhű sajtóval egyetemben – már a miniszterelnök iránti rendíthetetlen bizalom rabláncára volt fűzve.

Akkoriban, legalább a Demokratában, még megjelenhettek kétkedő vélemények egy baráti ország fő illetékesétől, miként az alábbi idézet is bizonyítja:

„2009. november 25-i számunkban a 21. oldalon kommentár nélkül közöltük Ewa Kopacznak, Lengyelország egészségügyi miniszterének a beszédét, amely 2009. november 5-én hangzott el a lengyel parlamentben:

»– Azok, akik győzködnek engem, hogy vegyek vakcinát, miért nem kiabáltak tavaly, vagy akár 2003-ban, amikor 1,2 millió lengyel volt influenzás?« – tette fel a kérdést a lengyel egészségügyi miniszter, hozzátéve, hogy egymilliárd ember betegszik meg a szezonális influenzában évről évre, egymillió ember meghal a szezonális influenzában világszerte, évről évre. »Volt valaki, aki világjárványt jelentett volna be a szezonális influenza miatt?« – sorolta aggályait a miniszter.”

Amikor azonban bő 10 évre rá Horvátország elnöke, Zoran Milanović vélekedett hasonlóan az új, kovidos járvánnyal kapcsolatban, sem a Demokrata, sem más, akár kormánypárti, akár ellenzéki médium nem tartotta fontosnak, hogy a magas rangú politikus álláspontját a nyilvánosság orrára kösse[21]:

újságíró:

„Horvátország nem elégségesen átoltott, nem úgy, mint az EU-s átlag. Csak 50%-nál tartunk.”

elnök:

„Ez nem érdekel! Eleget oltottunk, és ezt mindenki tudja. Nem fogunk 50% fölé menni, akkor sem, ha kerítést húznak fel körénk. Nem lesz ez így! Elégségesen vagyunk átoltva, mert eleget oltottunk. Nos, az ő perspektívájukból eleget oltottunk! Nincsen rá esély, hogy veszélyeztessünk másokat! És végeztem ezzel! A cél… Meg kell tudnunk, hogy mi ezen őrület célja! Ha az a cél, hogy teljesen kiirtsák a vírust, akkor tudjuk a célt. De nem hallottam, hogy ez lenne a cél. Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a cél, akkor azt mondom neki, hogy teljesen megőrült. Ez lehetetlen! Oltasd be magad, majd oltasd be magad újból és újból! Ki akarjuk irtani a Covid-19-et. Ez lehetetlen! Kézenfekvő, hogy lehetetlen! Minden napomat a CNN és néhány másik csatornával indítom. És azon gondolkozom, hogy én vagyok-e normális, vagy ők őrültek meg!”

Nálunk az egykori fő lázadó manapság békemenet hirdetésével és szervezésével van elfoglalva.

Persze ez is egyfajta szabadságharc, voltaképpen Orbán Viktort és nemzetmentő törekvéseit támogató szabadságmenet, méghozzá a világuralmi erőknek a Magyarország függetlenségét felszámolni igyekvő törekvései ellenében. Csakhogy e derék szabadságharc közepette nem akad egyetlen komolyabb – főáramú – hazafias tényező sem, amelyik bármiféle erőfeszítést tenne a semmivel sem kevésbé veszedelmes önkényuralmi törekvés, a Covid-19 fedőnevű hadművelet ellenében.

Nincsenek mozgósítók, nincsenek mozgathatók.

Már szinte minden disznóság kiderült pl. a Pfizer cégről, a vakcináiról, de mi még Karikó Katalint festegetjük tűzfalunkra boldog nemzeti bódulatunkban. Miniszterelnökünk pedig, a Fidesz kongresszusának rivaldafényéből, megkülönböztetett tiszteletéről biztosítva őt, kiinteget neki.

Mint ízig-vérig reálpolitikusnak, teljesen igaza van.

Nem az ő dolga a lázadás.

Az ő dolga, hogy nehéz helyzetekben hallgasson az egyik legkiválóbb reálpolitikus elődje, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem bölcs intelmére:

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”

Integessünk, oltakozzunk, ha ezzel megmenthetünk még valamennyit szabadságunkból.

S közben, ha lehet, szálljunk ki az újabb közös európai uniós beszerzésből, s ne hozzunk be több Pfizer-vakcinát.

„Ennyi volt – Orbán miatt nem hoznak több Pfizer vakcinát Magyarországra”, írja öles címében egy melléksodratú világhálós portál, az ezalenyeg.hu.[22]

„Ez a lényeg” – mondhatná Orbán Viktor.

Ha nem tetszik, ha több kell, lázadjatok!

Lázadjatok!

Végre elmondhatnám, hogy ti akartátok!

Kapcsolódó írásaink:

Varga Domokos György: KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY: ÚJ TÖRÉSVONAL. Kettészakadó társadalmak, családok. Tisztelt Olvasó!

(1.) Bevezetés

(2.) Családi törésvonal

(3.) Társadalmi törésvonal

(4.) „Tisztánlátók”: a törésvonal túloldalán. Végső megjegyzések és következtetések

Varga Domokos György: A covid az lesz Orbánnak, mint Nagy Imre Kádárnak

Varga Domokos György: Járványcsinálók fogságában: a pokolra vezető út beoltottakkal van kikövezve. Tisztelt Olvasó!

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. Ennyi egybeesés nem lehet a véletlen műve I.

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE II. Laza bűn- és színtársulás

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. III. Közbevetés: INFODÉMIA

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. IV. Álcázott járványkampány

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. V. Álcázott oltáskampány. Álságos dramaturgia

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. VI. Álcázott oltáskampány. Kétfenekű lopakodó

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. VII. Kovidvakcinák – a világ szélhámossága

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. VIII. Szerepek és szereplők (1.)

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. VIII. Szerepek és szereplők (2.)

• Varga Domokos György: A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE. (IX.) Előadás az MVSZ X. Világkongresszusán

• A COVID-19 FEDŐNEVŰ VILÁGURALMI HADMŰVELET MEGFEJTÉSE (X.) Szerepek és szereplők (3.)

*

• Varga Domokos György: Tisztánlátók világkongresszusa. Az igazság és a szabadság ujjongása

• Varga Domokos György: Minden út Oltáshoz vezet!

*

• 30 tény, melyről tudnod kell: Covid-puska

• A Globális Oligarchia nagyon köszöni nektek! Engedelmességed megmelengeti gonosz szívünket!

*

Varga Domokos György: Kovidos oltásválságunk lényegi összefoglalója – fontos kiegészítéssel